228.226.209 LITER tequilát állítottak elő 2006-ban. Ebből 77.745.302 liter (34%) a legmagasabbra értékelt „100% agave” volt. A 901 hivatalos termelő közül a négy legnagyobb a Cuervo, Sauza, Herradura és Cazadores a piac közel felét ellenőrzi. Az összes tequila 45 százaléka – az eredetvédelem szerint – Tequila városa körül készült. A tequilákat az érettségtől függően a mexikói tequila törvény alapján a következő öt kategóriába sorolják: Blanco (Plata), Joven Abocado (Suave, Oro), Reposado, Anejo, Extra Anejo.
A tequila alkoholtartalma 30-40 százalék közötti, azonban ennél jóval fontosabb jellemző a címkén a “100% agave”, vagy a “100% agave azul” (cien por ciento deagave) jelölés. Ez azt jelenti, hogy a tequila 100 százalékban kék agavéból készült, és a kormány által ellenőrzött mexikói termék. Amennyiben ez a felirat nem szerepel a címkén, úgy a tequila készítéséhez megengedett módon, de egyéb cukrot is használtak. A mexikói törvények szerint a termelő számára engedélyezett, hogy az alkoholos fermentációhoz az agavé cukortartalmán felül maximum 49 százalékban, de más cukrot is használjon. Az ital ebben az esetbn még tequilának számít, és ezen a néven forgalmazható is.
4. mítosz: a hernyó és a só.
A mexikói palackozású tequilában soha nincs hernyó. A „gusano”, egy pillangó hernyója, a mezcalban előfordulhat, de nem elengedhetetlen része és nincs is összesben. A mezcalhoz adhatnak kis zacskóban „hernyó sót” is, ami szárított gusano, só, és chili keveréke. A Mexikón kívül, így hazánkban is elterjedt hit, miszerint a tequila sóval fogyasztva a legautentikusabb, innen eredhet és az előbbiek alapján is sejthető, hogy a szokások félreértésén alapul, azaz semmilyen mexikói tradícióhoz nincs köze.
Szemben más versenytársakkal, mint a vodka, a tequila esetében a föld, az ország, az agavé, és az agavét arató ember (jimador), a munka és a technológia mítosza szorosan összefonódtak, és ezzel a világot is lenyűgözték. Ez az összefonódás adja a tequila kultúra alapját. Az újvilági tequila név mágiája ma már a cognac megfáradt legendájának helyébe kezd lépni szerte a világon. A latin kultúra növekvő népszerűsége ugyancsak segítségére van az ital terjedésének. Vizsgálatok erősítik meg, hogy a tequila az extravertált emberek itala. A 25-45 éves korosztály körében, akik között magas arányban fordulnak elő zenészek, művészek, a „100% agave” a legnépszerűbb.
Az italt Mexikóban leginkább tisztán isszák, bár némelyütt a narancs juice, chili, grenadine, vagy paradicsomlé keverékéből készülő, sangrita nevű savanykás, csípős itallal felváltva, kortyokban isszák. Mexikón kívüé a tiszta tequilát gyakran fogysztják sóval és egy szelet lime-mal, ahogy azt a magyar szórakozóhelyeken is láthatjuk. Ez a „tequila cruda”. Akadnak helyek, ahol a tequilához (oro) fahéjat adnak, mint Németországban.
Egy ital egyediségének, egyéniségének és elfogadottságának egyik legbiztosabb jele, amikor egy neves pohárkészítő cég elkészíti az italhoz tervezett poharát. Erre nem oly’ rég sor is került, majd a Consejo Regulador del Tequila (Tequila Szabályozó Tanács) bölcs megfontolással engedélyezte is a „hivatalos tequila pohár” használatát (2002). A tequila ezzel végérvényesen befogadásra került abba az óvilági klubba, amelyben eddig a cognac, a whisky, a vodka voltak a legelfogadottab tagok. Az ifjonc óvilági a világ kedvencévé vált.