Giovanni Falcone Olaszországban legendának számít, aki megtestesíti a bátorságot és példája a meg nem alkuvó viselkedésnek. Bár 1992-ben egy merényletben életét veszítette, szellemisége még most is tovább él, mivel a Cosa Nostra legnagyobb ellensége volt, aki szembeszállt a maffiával és néhány csatában le is győzte azt.
Az 1980-as években a terroristaveszély csökkent Olaszországban, a munkásmozgalom és az Olasz Kommunista Párt pedig hanyatlásnak indult, azonban a békés időszak nem köszönthetett be a maffia megerősödése és térnyerése miatt.
A központi kormány a Cosa Nostrát új közellenségnek nyilvánította, hiszen az bármire képes volt és nem riadt vissza semmitől. A maffia lesújtott politikusokra, újságírókra, rendőrökre, bírákra; aki keresztbe tett nekik, általában nem húzta sokáig. Elképesztő kapcsolati hálót épített ki a szervezett bűnözés, és eljutottak mindenhova – úgy tartották, ők voltak Szicília árnyékkormánya, azaz élet és halál urai.
A kormányzatnak ezért cselekednie kellett, azonban egyik első komolyabb lépésük, Carlo Alberto Dallas Chiesa tábornok palermoi rendőrfőnöki kinevezése véres véget ért: a tábornokot megölték, a következő főbíró, Antonino Caponnetto pedig négy évig élt a carabinieri laktanyában az őt ért fenyegetések miatt.
Caponetto azonban kitartott, és sorra gyűjtötte maga mellé az agilis, igazságot kereső vizsgálóbírókat, köztük Giovanni Falconét.
Az 1939-ben született Falcone a livornói akadémián tanult jogot, és miután 1961-ben el is végezte azt, egy ideig magánpraxisba kezdett. Falcone 1964-ben lett bíró, majd az ügyészséghez került, ahol a drogkereskedelem felgöngyölítését bízták rá.
A bizonyítékok összegyűjtése után nagyszabású letartóztatásokba kezdett, és ezzel hatalmas károkat okozott a maffiának – nem is zárták szívébe a fiatal és tettre kész férfit.
A sikert viszont meghozta neki a gyors és precíz intézkedés: Falcone a Maffiaellenes Nyomozócsoport tagja lett, ahová maga Caponnetto hívta meg. Az itt végzett munkája egy elképesztő, mai szemmel nézve is döbbenetes perben csúcsosodott ki: a Csúcs-perben 474 maffiózót állítottak bíróság elé 1986-ban, a tárgyalást pedig egy speciálisan erre a célra épített betonbunkerban tartották, mert sejtették, hogy a Cosa Nostra meg akarja akadályozni a sikeres lebonyolítást.
A vádlottak között ott volt Salvatore Riina is, a corleoneiek főnöke, azonban ő a 119 szökésben lévők egyikének számított. Ez okozta Falcone vesztét is.
A tárgyalás végül sikeres volt, mivel 1987-ben a 474 vádlottból 114-et kellett csak elengedni, a többiek pedig összesen 2665 év börtönt kaptak büntetésül. A sikert az hozta meg, hogy az ügyészség rájött: a maffiát árulókkal, azaz a pentitók segítségével lehet megtörni.
Falcone azonban ellensége lett a maffiának, és a Cosa Nostra minden erejével azon volt, hogy likvidálja a bírót. Salvatore Riina, a per elől menekülő corleonei főnök a hagyományos módszert, az autóbombát választotta.
A bíró és felesége a testőrökkel együtt a Capaci nevű település mellett haladt el éppen, amikor egy kisebb csatorna felett átívelő hídon felrobbantották őket – 350 kg robbanószerrel.
A pusztítás elemi erejű volt, Falcone és felesége pedig azonnal életét vesztette. A bíró munkásságát azonban nagy becsben tartják: a palermói repteret Falcone és bírótársa, Borsellino emlékére Falcone- Borsellino repülőtérnek nevezték el.
http://mustache.hu